Az ókori Római Birodalom szobrászata meglepően „realisztikus adatbázis” volt: nem csak szépséget, hanem társadalmi státuszt és identitást is rögzített.
A római portrészobrok egyik legérdekesebb vonása, hogy sokszor szándékosan nem idealizálták az arcot. A szenátoroknál például a ráncok, beesett arc, kopaszodás nem hibának számított, hanem a „gravitas”, vagyis a tapasztalat és tekintély jelének. Ez éles ellentétben állt a görög hagyománnyal, ahol az istenek és hősök teste idealizált volt. A rómaiaknál a test „életrajzként” működött: a fizikai jegyek a politikai és élettapasztalatot mesélték el.
Ha a római építészet is érdekel, kattints!
A Hatalmas Arcok podcast epizódja alapján Sir David Attenborough nem csupán a természetfilmezés globális nagymestere , hanem egy olyan ikonikus alak is, aki immár több mint hét évtizede hozza közelebb […]
