Van egy magyar tudós, akit gyakran Albert Einsteinnel emlegetnek egy lapon, sőt, egyes elemzések szerint még nála is okosabb volt, mivel számos különböző tudományterületen alkotott maradandót. A Financial Times 1999-ben egyenesen a 20. század emberének nevezte. Mégis, Neumann Jánosról – vagy ahogy a világ ismeri, John von Neumannról – Magyarországon meglepően keveset tudunk. Honnan indult, mi és ki segítette a pályáját? Hogyan lehet egy zseni ennyire normális? – erről szól a Hatalmas Arcok podcast egyik része, ez a cikk pedig azt foglalja össze.
Neumann János 1903-ban született Budapesten, egy tehetős, nagypolgári családban. Otthon tanult németet, angolt, ógörögöt, latint, franciát és olaszt, anyanyelvi tanároktól. Apja, a sikeres bankár, Miksa, biztosította a bőséges anyagi hátteret és egy hatalmas, jól felszerelt könyvtárat, ami megalapozta a rendkívül gazdag korai tanulást. A szülők szeretetteljes házassága érzelmi biztonságot adott a kis Neumann Jánosnak, ami ritka, főleg a hasonlóan nagy karriert befutó emberek között.
Matematikai zsenije hamar feltűnt, és nem kisebb nevek tanították, mint Fejér Lipót vagy Rácz László (aki Neumannon kívül két Nobel-díjas, Wigner Jenő és Harsányi János tanára is). Hatévesen már nyolc számjegyű számokat szorzott össze fejben!
Neumann a hírneves Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, mint a többi, „marslakóként” emlegetett tudós. Ezek az elit, fizetős iskolák, a Herbart-féle pedagógiai elveket követték, középpontban a rigorózus problémamegoldó képességgel. A Neumannról szóló Hatalmas arcok podcast epizód kitér arra is, hogy ez az elit oktatás miként adott számtalan kiemelkedő tudóst a világnak, de egyúttal rámutat a korabeli, az ország nagy részére kiterjedő alacsony színvonalú oktatás okozta óriási kihagyott lehetőségekre is.
A Világhírnév Útján és a Kelet-Európai Dilemma
Neumann apja tanácsára kompromisszumot kötött: kémiát tanult Berlinben és Zürichben, miközben beiratkozott a budapesti egyetem matematika doktori iskolájába. Mindössze 22 évesen végezte el ezeket a tanulmányokat. Ezt követően útja Berlinbe vezetett, mivel az 1929-es Reed-Johnson-féle törvény súlyosan korlátozta a magyar bevándorlást az Egyesült Államokba. Az 1920-as évek Berlinje volt Európa legdinamikusabb, legszabadabb városa, amely mágnesként vonzotta a kelet-európai értelmiséget.
1930-ban végül a Princetonra ment tanítani, és innentől karrierje Amerikához kötődött. A magyar elit szellemi kivándorlását Frank Tibor történész elemzése, A magyar zsenialitás társadalmi konstrukciója, vizsgálta. Érdekesség, hogy Neumann maga ezt a tömeges sikert a kelet-európai egzisztenciális bizonytalanságnak tulajdonította.
Az Ember a Jövőből
Hozzájárulása számtalan, egymástól távoli tudományterületen alapvető volt. Életrajzírója, Batacary Batacharya találóan „Az Ember a Jövőből” címet adta könyvének.
Néhány, a legismertebb találmányai/felfedezései közül:
A széles körben elterjedt tézis, miszerint a zseninek elnézendő az alacsony érzelmi intelligencia, Neumann János esetében egyszerűen nem igaz. A visszaemlékezések szerint Neumann melegszívű, kedves, udvarias, szimpatikus, barátságos és szórakoztató ember volt, akit a kollégái szerénynek és együttműködőnek ismertek. Mindenki Johnny-nak szólította és kifejezetten szeretett viccelődni
Neumann János úgy volt hatalmas arc, hogy közben nem volt hatalmas az arca. Mindössze 53 évesen halt meg, de élete alatt húsz kiemelkedő tudós életének megfelelő teljesítményt élt meg.
Hallgasd meg a teljes epizódot, és fedezd fel a magyar származású zsenit, aki megalapozta a modern számítástechnikát és a mesterséges intelligenciát!
Az „áramháború”: a 19. század végének egyik legnagyobb technológiai és üzleti összecsapása, amely alapvetően meghatározta, hogyan használjuk ma az elektromos energiát. A főszereplők: Thomas Edison, Nikola Tesla és (a sokszor […]
