Évi 180 napot is utazhat egy globális topmenedzser, de a repterek és az ötcsillagos hotelek világa ritkán mutatja meg a valóságot. Müller Kornél, a Törley pezsgőpincészet ügyvezető igazgatója éppen ezért döntött úgy, hogy szabadidejében a luxust sárra, fagyra és gázolajszagra cseréli. Saját építésű expedíciós járműveivel – köztük egy szovjet katonai teherautóval – olyan helyekre utazik, ahol az aszfalt véget ér, és a valódi, kiszámíthatatlan kaland kezdődik.
Képzeld el a helyzetet: egy iráni benzinkúton állsz a feleségeddel, miközben a fejetek felett hirtelen ballisztikus rakéták húznak el az égen. A legtöbb ember pánikba esne, de Müller Kornél számára ez „csak” egy újabb, nem tervezett fordulat volt. „A benzinkutasok is megijedtek, nézték az eget, majd mondták, hogy á, ezek csak kifelé mennek, menjünk vissza tankolni” – meséli nevetve. De hogyan jut el egy sikeres magyar üzletember odáig, hogy a Közel-Keleten vagy épp a mínusz 50 fokos Szibériában keresse az adrenalinlöketet?
Müller Kornél szenvedélye az overlanding. Ezt a műfajt sokan összekeverik a dagonyázós off-roaddal, ahol a cél a sárban való elakadás és a kimentés. Az overlanding ezzel szemben a felfedezésről, a hosszú távú utazásról és az önellátásról szól, ott, ahol utak talán sosem léteztek.
Kornél számára az egész egy dél-afrikai utazással és a legendás Toyota Land Cruiser típusokkal kezdődött. Az utazós „nappalija” egy 78-as szériájú, afrikai piacra szánt (Troop Carrier) Land Cruiser, amelyet egy éven át keresett Európában. A járművet egy holland pop-top (felnyitható) tetővel alakították át igazi guruló garzonlakássá. Van benne gáztűzhely, mosogató, hűtőszekrény, állófűtés és 180 literes dupla üzemanyagtartály. Ez a strapabíró gép vitte el őt Algéria +55 fokos sivatagaiba és fagyos hegyi utakra is. Bár előfordult, hogy Iránban egy észrevétlen dűne miatt ugratott egy hatalmasat és kiszakadt a futómű, Kornél szerint a lényeg, hogy egy ilyen Toyotához az első utunkba kerülő faluban is találni valakit, aki meg tudja hegeszteni.
De vannak olyan uticélok is KOrnél melőtt, ahova a Toyota kevés. A legújabb projekt: egy orosz GAZ-66-os katonai teherautó. A robusztus, kényelmet hírből sem ismerő monstrumhoz vett egy honvédségi rádiós dobozt, hogy abból építsen mindent túlélő, kétszemélyes lakóautót. Az ergonómia teljes hiánya döbbenetes: a sebességváltó szó szerint a sofőr háta mögött kapott helyet, a gép pedig nagyjából 80 km/óráig nevezhető jóindulattal vezethetőnek. Mégis, a szovjet technika és a modern, minőségi belső tér (például a flexibilis konyhai csaptelep vagy a napelemrendszer) ötvözete egy páratlan expedíciós járművet eredményez.
Az utak sosem veszélytelenek. Algériában az éjszaka közepén géppisztolyropogásra ébredtek a táborban az emberrablások miatt biztosított katonai kíséretük közelében – bár mint kiderült, a katonák csupán lőttek maguknak egy kis vacsorának valót. Szibériában mínusz 50 fokban utaztak UAZ-okkal, ahol a szétfagyott fékmunkahengert egy sarki műhelyben sarokköszörűvel faragták méretre a helyiek, hogy tovább tudjanak menni. Kornél szerint azonban pontosan ezek az előre nem látható problémák és emberi találkozások teszik az utazást élővé.
Müller Kornél úgy gondolja, ha egy útitervre vagy üzleti stratégiára mindenki azt mondja, hogy tökéletes, az valószínűleg túl biztonságos, és hiányzik belőle az innováció. Az igazi értékek, a valódi felfedezések mindig a komfortzónán túl kezdődnek. Világunk ma Európa közepén hihetetlenül kényelmes, de Müller Kornél példája megmutatja: néha érdemes a legnehezebb utat választani. A legmélyebb tapasztalatok ugyanis mindig ott várnak ránk, ahol az aszfalt véget ér.
Nézd meg a videót is!
Képzelj el egy meredek hegyoldalt, ahová se út, se vasút nem építhető, a lakók pedig napi több órát gyalogolnak a belvárosig. Medellín városa egy őrült ötlettel oldotta meg a lehetetlent…
