Kevesen vannak, akikről annyira megosztó kép él a világban, mint Soros Györgyről. Egyesek szerint jótékony mecénás és a demokrácia támogatója, mások szemében a globális háttérhatalom arca. Életútját a túlélés, a bevándorlás, a szellemi kíváncsiság és – sokszor elfelejtjük – a közösségekhez való különös viszony formálta.
Soros története Budapestről indul: egy olyan családból, ahol a kulturális sokféleség és a nyelvek szeretete természetes volt. A fiatal György a Lupa-szigeten saját újságot szerkesztett a szomszédoknak, a bevételt pedig továbbadta olyanoknak, akik szerinte náluk is nagyobb bajban voltak. Már serdülőként is azt kereste, hogyan lehet összekötni embereket ügyek, célok vagy épp veszélyhelyzetek idején.
A holokauszt alatt családja hamis papírok segítségével menekült, és miközben minden ingatag volt körülöttük, Soros megtapasztalta, milyen ereje van annak, ha egy közösség – még ha csak ideiglenesen is – vigyáz a tagjaira. Később Angliában betakarítóként dolgozott, szakszervezetet szervezett, és elérte, hogy a munkások többet keressenek.
Lehet vitatkozni a módszereivel, a politikai hatásaival vagy azzal, hogy egyetlen embernek mekkora beleszólása lehet a világ ügyeibe. De az vitathatatlan, hogy Soros egész életében arra keresett választ: hogyan lehet úgy támogatni közösségeket – diákokat, újságírókat, kutatókat, civil csoportokat –, hogy azok önállóan, szabadon építsék tovább a saját világukat.
Talán ezért vált egyszerre hőssé és mumussá. Aki ennyire közvetlenül akar hatni közösségekre, azt óhatatlanul sokan ünneplik, és legalább ugyanennyien támadják. Soros György története mégis arról szól, hogy egyetlen ember életútját nem lehet megérteni a közösségek nélkül, amik formálták – és amik felé aztán ő maga is visszafordította a saját erejét.
Hogyan élte túl a nácikat és a kommunistákat? Hogyan vált dollármilliárdossá Amerikában? Milyen megfontolásból adta oda vagyonának messze nagyobb részét különböző ügyek előmozdítására? És miért gondolja Soros György, hogy ha Budapesten maradt volna, taxis lett volna? Ha érdekel, itt tudod meghallgatni!
A természet felfedezése mindig is közösségi élmény volt – még akkor is, ha egyetlen ember története mutatja meg, milyen erő rejlik ebben. Juhász Árpád geológus élettörténete pontosan ilyen: kilenc évtizede […]
