Mi történik, amikor egy sikeres, független alkotó élete egyik pillanatról a másikra szétesik? Fabricius Gábor rendező, író és kreatív szakember Az Én Kék Zónám podcastban nemcsak a bántalmazásról, a traumák feldolgozásáról és a covid utáni újrakezdésről beszél Hámori Barbarának, hanem arról is, mi tartja mozgásban az embert 40, 50 vagy akár 60 felett. De szóba kerül az önazonosság, a kíváncsiság, Ázsia, a Z generáció, és az elnyomás is.
Gábor története elsőre akár sikersztorinak is tűnhet: huszonévesen reklámügynökséget alapított, 25 évesen Cannes-ban Arany Oroszlánt nyert, később filmeket, dokumentumfilmet és regényt írt. A pálya azonban nem egyenes vonal. A feszített menedzseréletből tudatosan lépett át egy lassabb, személyesebb alkotói világba, miközben egy halálközeli covid-élmény és egy bántalmazó kapcsolat tapasztalata is újraírta róla és az életről alkotott képét.
Megrázó, ahogy a bántalmazásról beszél, amire nem kizárólag férfiak és nők történeteként tekint, hanem ember és ember közötti dinamikaként. Szerinte a fizikai erőszak csak a történet egyik, szélsőséges pontja: ugyanúgy rombolhat a verbális és pszichés abúzus, a testkép folyamatos támadása vagy az önbecsülés módszeres leépítése. És miközben ezekről egyre többet beszélünk, azt még mindig nem mindig tudjuk, hol húzódik a határ egy toxikus kapcsolat és a bántalmazás között.
Ezekből a tapasztalatokból, gondolatokból született Gábor Merre vagyok arccal előre? Című könyve is: az autofikciós regényben Ábris, a sikeres építész, egy elsőre felhőtlennek tűnő kapcsolatban lassan felismeri, hogy a szerelem és a bántalmazás milyen veszélyesen összefonódhat. Fabricius szerint az írás nem pusztán művészi folyamat: a trauma feldolgozásának eszköze is. Ahogy fogalmaz, az ember kapcsolatokban sérül, és kapcsolatokban gyógyul.
A beszélgetés egyik legerősebb gondolata mégsem a veszteségről, hanem az újrakezdésről szól: Gábor szerint nincs olyan, hogy valaminek vége van, az élet folyamatosan változik, és aki 40–50 évesen kész történetként tekint magára, egyszerűen becsapja önmagát. A kulcs szerinte az önazonosság és a kíváncsiság: fel kell ismerni, amikor egy életszakasz kifutotta magát, majd utána továbbmenni.
Gábor mesél arról is, hogyan tágította ki Ázsia a világról alkotott képét, miért érdekli a felnövés jobban, mint maga a Z generáció, hogyan öröklődnek családi traumák generációról generációra, és miért lehet egy sorozat – például a White Lotus – valójában turisztikai reklám.
Ha érdekel a teljes beszélgetés, kattints!
Borítókép forrása: Az Én Kék Zónám YouTube-csatorna, „Fabricius Gábor: A családi tabuk és traumák generációkon át velünk maradhatnak | A Te Kék Zónád #33” című videó.
A nő, aki férfiaknak fenntartott egyetemre akart járni. Az orvos, akit a kollégái lenéztek, mert nő volt. Az anya, aki kénytelen volt titokban nevelni saját gyermekét…
