Mozdulatlanul fekszel, ő pedig „belepiszkál” a testedbe, hogy mire felállsz, egészen máshogy mozogjál. Takács Kinga mozgásterapeuta amatőr és profi sportolókkal dolgozik, de legalább ennyi negyvenes-ötvenes „újrakezdővel”, akik egyszer csak azt veszik észre: ami harmincévesen még simán ment, az most mindenhol fáj. Nem varázslat, hanem manuálterápia.
Kinga szerint nem is az az igazán izgalmas, ami az ágyon történik, hanem az, amit előtte lát: hogyan sétál be valaki az ajtón. Már a járás ritmusa, a lépések hangja, és a tartás is elárulják, hol fog fájni másnap a csípő, a térd vagy a derék. De nem csak erre világít rá, hanem arra az izgalmas tényre is, hogy miért nem ott kell elkezdeni a javítást, ahol konkrétan fáj.
A terapeuta nem izmokban és ízületekben gondolkodik, hanem láncokban: ha a derék fáj, lehet, hogy a boka hibázik. Ha a térd jelez, talán a csípő vagy a gerinc nincs rendben. A test nem alkatrészek halmaza, hanem egy összefüggő rendszer, aminek kulcsa a fascia, a kötőszövetes háló, ami a bőr alatt mindent mindennel összeköt. Olyan, mint egy pulóver szálai: ha egy ponton meghúzod, máshol is torzulni fog. Egy régi bokaficam, egy ülőmunka, a rossz tartás évek alatt dominóelv szerint borítja a teljes mozgásrendszert. A fájdalom pedig sokszor nem ott jelenik meg, ahol a probléma kezdődött.
Sokan genetikai okokra gyanakszanak, ha valami fáj: „anyukám is így járt”, „nagymamámnak is bütyke volt”. Kinga szerint azonban jellemzően nem öröklünk, hanem másolunk. A gyerek nem tanulja a járást, hanem lemásolja, akárcsak a testtartást, a lábtartást, a mozgásmintát. A rossz minták pedig évtizedek alatt beégnek.
Ez a rossz beidegződés pedig akkor is előjön, amikor valaki negyven-ötven évesen például újra futni kezd. Mert futni mindenki tud – gondoljuk. Csakhogy közben eltelt húsz-harminc év ülőmunkával, sérülésekkel, terhességekkel, rossz cipőkkel, mozgáshiánnyal. A futás előnye – hogy olcsó, egyszerű és bárhol végezhető – egyben a legnagyobb hátránya is: szakember nélkül, a felhalmozott hibákkal indulunk neki.
A problémák gyakran már a talpunknál elkezdődnek. A talpboltozat nem magától alakul ki, hanem mozgástól, különösen a mezítlábas ingerektől. A modern élet viszont cipőbe zárja a lábat, és ezzel az agyat is megfosztja azoktól az ingerektől, amik a mozgás finomhangolásához kellenének.
Miért fontos a megfelelő mozgás, akkor is, ha már valahol fájunk? Mi a magassarkú valódi hatása, és mik a sokunkat érintő „befagyott váll” valódi okai? Az Én Kék Zónám epizódjában szó lesz még a hengerezés tudományáról, a hajlékonyság idegrendszeri szerepéről, és arról is, hogyan érdemes negyven felett újrakezdeni a mozgást úgy, hogy abból ne sérülés, hanem valódi megújulás legyen. Kattints, és hallgasd meg az adást!
Ismerjük meg és értsük jobban a világot!
A Betone ebben a hónapban a z emberi testtel foglalkozik.A téma támogatója a Néprajzi Múzeum, ahol a Szépség rítusai fotókiállítás a kajapó indiánok szépségfogalmát mutatja be, és azt, hogyan válik a test a rituális díszítésen keresztül jelentéshordozóvá.
A Betone.hu címlap májusban egy igazán különleges és mindenkit érintő témát jár körbe: a fókuszba az emberi test került…
