A propaganda nem csak a diktatúrák eszköze, és nem is kizárólag hazugságokra épül. Sokkal inkább egy olyan kommunikációs módszer, ami tömegek gondolkodását és viselkedését próbálja befolyásolni gyakran valós problémákból kiindulva, szelektíven válogatva az információk között. Bőhm Kornél kommunikációs szakember szerint a propaganda megértése ma fontosabb, mint valaha, mert csak így válhatunk ellenállóbbá a manipulációval szemben.
A propaganda szóról a legtöbben automatikusan valami sötét, fenyegető és erkölcsileg elítélendő jelenségre gondolnak. Bőhm a Book and Balance legutóbbi adásában azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy maga a fogalom eredendően értéksemleges. A propaganda lényege nem az, hogy hazudik, hanem az, hogy tömegek attitűdjét, véleményét vagy viselkedését megpróbálja megváltoztatni. Gyakran nem a teljes valóságot mutatja meg, hanem annak egy gondosan kiválasztott szeletét.
A modern propaganda története szorosan összefonódik a pszichológia fejlődésével. Freud rokona, Edward Bernays az elsők között alkalmazta tudatosan a tömeglélektan felismeréseit a kommunikációban. A huszadik században a reklámipar, a politika és a propaganda ugyanabból a tudáskészletből merített: hogyan lehet érzelmeket mozgósítani, identitást építeni, és hogyan lehet olyan üzeneteket alkotni, amik az emberek legmélyebb szükségleteire hatnak.
Ebben kulcsszerepet játszik a biztonságérzet. Maslow szükségletpiramisának alsó szintjei – a fizikai biztonság, a kiszámíthatóság, az egzisztenciális stabilitás – különösen érzékeny pontok. Nem véletlen, hogy a legerősebb propagandakampányok gyakran fenyegetésekről, veszélyekről vagy közelgő katasztrófákról szólnak. A félelem gyors reakciókat vált ki, és könnyebben háttérbe szorítja a kritikus gondolkodást.
Ugyanakkor a propaganda nem csak félelmekre építhet. A közösséghez tartozás érzése, a nemzeti büszkeség, a közös célok vagy a remény szintén erős mozgatórugók. Az identitásformálás ezért a propaganda egyik legfontosabb eszköze: megteremti a „mi” és az „ők” világát, ami egyszerre adhat biztonságot és válhat a megosztás forrásává.
A beszélgetés egyik legizgalmasabb gondolata, hogy mindannyiunkban él egy kis „propagandista”. Amikor a saját igazunkról próbálunk meggyőzni másokat, amikor csak a számunkra kedvező érveket hangsúlyozzuk, mi magunk is hasonló mechanizmusokat használunk. Éppen ezért a propaganda megértése nemcsak politikai kérdés, hanem önismereti feladat is.
A teljes podcast ennél is mélyebbre ás: szó esik Freud örökségéről, a tömeglélektan klasszikus kutatásairól, a magyar közélet elmúlt másfél évtizedének kommunikációs mintáiról, valamint arról is, hogyan válhat egy társadalom ellenállóbbá a manipulációval szemben.