Az emberi civilizáció energiaigénye állandóan növekszik, és bár az atomenergia az egyik legsűrűbb és leghatékonyabb energiaforrás, a vele kapcsolatos biztonsági és megbízhatósági kérdések mindig is a közbeszéd homlokterében álltak. A Mindenségit podcast korábbi adásában a műsorvezetők Dr. Horváth Ákos fizikussal, az Atomenergiakutató Intézet igazgatójával a reaktorok belső mechanizmusairól és a kiégett fűtőanyag kezeléséről beszélgettek.
Az atomerőművek alapja a maghasadás révén előállított hőenergia hasznosítása. A biztonság szempontjából kulcsfontosságú, hogy a láncreakciót ne csak beindítani, hanem szabályozni és leállítani is lehessen.
A legelterjedtebb reaktortípusokban, így például a hazai Paksi Atomerőműben is, a láncreakció irányításában a víz lát el központi szerepet. A víz két kritikus funkciót végez egyszerre. Egyrészt moderációt, vagyis lassítja a folyamatot. Maghasadáskor felszabaduló neutronok túl gyorsak, a vízben lévő hidrogénatomok lassítják azokat. Emellett pedig a víz elviszi a fűtőelemekből a keletkező hőt, megelőzve a túlmelegedést.
A láncreakció intenzitását szabályozó rudakkal állítják be, amelyeket a reaktorba tolva elnyelik a neutronokat, ezzel azonnal fékezve vagy leállítva a folyamatot. Ez a rendkívül precíz vezérlés elengedhetetlen a reaktor biztonságos üzemeltetéséhez.
A fűtőanyag ciklus és a „nem hulladék” kérdése
Az atomenergia egyik legnagyobb kihívása a kiégett fűtőanyag kezelése, ami közvetlenül kapcsolódik a biztonság és a környezeti terhelés kérdéséhez.
A reaktorokban felhasznált fűtőelemeket (például Pakson jellemzően négy év után) kiemelik. Ezt az anyagot a szaknyelv kiégett üzemanyagnak, és nem hulladéknak nevezi. Ennek oka, hogy az anyagnak még ekkor is van értéke. A kiégett kazetta még mindig tartalmaz körülbelül 1 százaléknyi hasítható Urán-235-öt. A reakció során felhalmozódnak benne a későbbi fűtőanyaggá alakítható plutónium izotópok is.
A legveszélyesebb és legköltségesebb művelet a kiégett fűtőanyag hosszú távú, biztonságos elhelyezése. A jövőbeli biztonság és fenntarthatóság szempontjából kritikus fontosságú a fűtőelemciklus zárása, azaz a kiégett anyag feldolgozása, amelynek során a hasznosítható részeket kiválasztanák, és csak a maradékot kellene véglegesen eltemetni. Ez a technológia ma még nem terjedt el széles körben, mivel a plutónium előállítása felveti a nukleáris fegyverkezés veszélyét.
Kockázatok és mellékhatások
Statisztikailag az atomenergia halálozási és környezeti terhe alacsony, de az általános vélekedés ennek ellentmond, azaz az emberek félnek tőle. És ugyan a fukusimai katasztrófa egészségügyi hatásai korlátozottak voltak, a félelem és politika erősen befolyásolja a megítélést.
Az biztosan kijelenthető Dr. Horváth Ákos szerint, hogy a megújuló energiaforrások önmagukban a jelen technológiával nem elégségesek az ellátásbiztonsághoz. Úgy véli, rövid–középtávon a gáz és az atomenergia szükséges a megújulók mellett. A magyar ellátásban Paks a hazai fogyasztás közel 40%-át adja. A Paks II körüli politikai viták nem segítik az atomenergia körül kialakuló szakmai párbeszédet. Dr. Horváth Ákos a fúziós erőművekről is elmondta a véleményét. Szerinte ígéretes, de nem közeli és nem oldja meg tömeges szinten az energiaigényeket.
Hallgasd meg a teljes beszélgetést itt:
A mélytengeri élőlények közül sok képes biolumineszcenciára – vagyis saját fényt termelni. Az anglerfish, azaz horgászhal például baktériumokkal él szimbiózisban, amik kémiai reakciók révén fényt állítanak elő. Ez az élő […]
