A mesterséges intelligencia robbanásszerű terjedésével egyre nyilvánvalóbbá válik annak óriási energiaigénye, amely nem csupán technológiai, hanem rendszerszintű fenntarthatósági kérdéseket vet fel. A Kibertér podcast adásában eleti Arthur kibertitok-jövőkutatóval és Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatóval a mesterséges intelligenciáról zajlik a beszélgetés, Back Réka műsorvezetésével.
A mesterséges intelligenciával folytatott párbeszéd során Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója szerint a köszönések elhagyása is indokolt lehetne, mivel minden egyes szó sok energiát éget el. Keleti Artúr szerint a helyzet még súlyosabb: a gond nem csupán a lekérdezéssel, hanem az AI-modellek tanításával is van, ami hagyományosan is költséges folyamat volt.
A rendszerek a kérdezés idején is (ezt „test time compute”-nak is nevezik) energiát használnak fel, hogy a modellek „mélyebben elgondolkodhassanak” és jobb válaszokat adjanak. Ezek a folyamatok — a mesterséges neuronok összekapcsolódásának szimulációja — rendkívül energiaigényesek, grafikus kártyákon vagy dedikált AI-chipeken futva. Egy kutatás szerint 100 szó GPT-4 általi generálása akár három palack víz elhasználásával is járhat.
A globális adatok aggasztó képet festenek. Az IEA 2024-es jelentése alapján a globális energiafelhasználás tavaly 2 százalékkal nőtt, 86 százaléka pedig fosszilis energiahordozókból származott, a célkitűzések ellenére. Mindezt az hajtja, hogy az emberek „mindent ugyanúgy csinálnak, mint eddig”. A globális IT-szektor energiafogyasztása exponenciálisan növekszik: 2030-ra 50 százalékkal nő az IT szektor, és ezen belül az AI energiaigénye duplájára nőhet.
Játék, Pazarlás és az Emberi Tanulási Görbe
Az AI felhasználása kapcsán felmerül a kérdés: jól használjuk-e a technológiát, vagy csak „üveg gyümölcsöket szeletelünk” vele? Keleti Arthur szerint a gépek „játszós” használata természetes része a fejlődésnek, hiszen az ember is kíváncsi és játékos, de közben produktív is tud lenni.
Stumpf Bíró Balázs úgy véli, ez a „játékos” fázis egy tanulási görbe, ami az internet korai, „idióta” felhasználásához hasonlít. Hangsúlyozza, hogy a COVID-válság során megtapasztaltuk a korlátokat, de nem tanultunk belőle. A rendszerszintű gondolkodás hiányát kritizálja, és felhívja a figyelmet egy még nagyobb problémára: 2030-ra az emberiség globális édesvízigénye 40 százalékkal fogja meghaladni az elérhető készleteket, ami szerinte még az energiaválságnál is fontosabb.
Az AI és az összeomlás
Keleti Arthur szerint a jelenlegi extrém energiafelhasználás egy átmeneti szakasz költsége. Azt reméli, hogy az AI-rendszerek “meg fogják oldani saját magukat”, növelve a hatékonyságot, mert a jelenlegi növekedési ütem fenntarthatatlan.
Stumpf Bíró Balázs ugyanakkor kerüli a „megoldás” szót. Szerinte az AI csak javaslatokat fog tenni, a döntés felelőssége pedig továbbra is az emberé. Ha a „business as usual” szabályai érvényesülnek, az emberiség nem fogja végrehajtani a javaslatokat. Ennél fogva az a helyzet, hogy a modern életünk az eddig megszokott formában nem folytatódhat.
Az AI a függőségünket is növeli, ami komoly veszélyt jelent. Egy hosszas áramszünet esetén (különösen 72 órán túl) a társadalom szerkezete felbomolhat, mert hiánytünetek lépnek fel (nem folyik a víz, akadozik a pénzhez való hozzáférés), és a pánikba esett emberek tömege káoszt okoz. Bár a rendszer mindent megtesz az áramszolgáltatás fenntartásáért, az áramszünetek egyre gyakoribbak és hosszabbak lesznek, mivel egyre több energiát használunk fel magának az energiának az előállítására.
A végső dilemma az, hogy ha a szuperintelligencia olyan javaslatokat tesz a túlélésre, amelyeket az emberiség nem ért meg, vajon hajlandóak leszünk-e kritikátlanul elfogadni és végrehajtani azokat, vagy a nemtudás és a makacsság miatt elindítjuk a magunk elleni konfliktust.
Hallgasd meg a teljes beszélgetést itt!
Erik Osmundsen megcsömörlött befektetési bankárból lett a ma már legnagyobb norvég hulladékkezelő cég, a Norsk Gjenvinning (NG) vezetője. Miután rájött, hogy a szektorban és a cégében is tombol a korrupció, […]
