Trianonról Magyarországon ritkán beszélünk higgadtan. Nemcsak történelmi esemény, hanem családi emlék, identitáskérdés és máig ható trauma. Ablonczy Balázs történész, a Trianon 100 kutatócsoport vezetője az Itt és akkor podcastban két adáson keresztül segít leválasztani a mítoszokat a tényekről, miközben nem tagadja el az érzelmi terheket sem.
A beszélgetés egyik legerősebb állítása, hogy Trianon nagyon is jelenidejű tapasztalat. Egy 2020-as kutatás szerint a magyar lakosság közel 28 százalékának van határon túlról érkezett felmenője, vagyis a trauma sok családban személyes történetként él tovább. Nem elvont múlt, hanem megélt tapasztalat.
Az adás tudatosan új nézőpontokat hoz be: szó esik a menekültek tömeges megjelenéséről, a magyar külpolitikai gondolkodás átalakulásáról 1916 és 1920 között, valamint az 1918–19-es katonapolitikai döntésekről. A hangsúly azon van, hogy az érzelmek elismerése mellett a történész feladata a pontos kontextus megrajzolása.
Ablonczy hangsúlyozza: Trianon gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak. A mohácsi vereség és a török uralom hosszú távon átrajzolta a Kárpát-medence etnikai térképét, ami a 19–20. század nemzetállami törekvéseivel elkerülhetetlen konfliktushoz vezetett. A „jó bánásmód = lojalitás” magyarázat túl leegyszerűsítő, hiszen a térségben általános cél volt a saját nemzetállam megteremtése.
Kitér arra is, hogy Budapest nem készítette elő tudatosan az első világháborút. Tisza István sokáig ellenezte a hadbalépést, a döntést Berlin nyomása és az uralkodói akarat gyorsította fel, mégis később bűnbakká vált a propagandában.A beszélgetés első része itt zárul. A folytatás a következő adásban Trianon további összefüggéseit és Románia szerepét vizsgálja majd.
Az Egyesült Államokbeli Santa Fe városában minden évben megrendezik a Zozobra-ünnepet, ahol egy hatalmas, több emelet magas bábut égetnek el a város lakói. Az esemény előtti hetekben a lakosok feljegyzik […]
