JD Vance, az Egyesült Államok 50. alelnöke és a republikánus nagypolitika üstököse, a klasszikus amerikai álom megtestesítője – legalábbis a felszínen. A szegénységből induló, instabil családi körülmények közül kiemelkedő, majd elit oktatást és magas politikai pozíciót szerző Vance életútja első ránézésre arról szól, hogy a kitörés igenis lehetséges. Életének valós narratívája azonban sokkal összetettebb, és erősen megkérdőjelezi azt az individualista megközelítést, amely szerint a siker pusztán erkölcsös választás kérdése. Vance története valójában azt domborítja ki, hogy az a környezet, ahová az ember születik, alapvetően meghatározza a sorsát, és a kitöréshez elengedhetetlen a külső segítség és az erőforrás.
JD Vance James Donald Bowman néven látta meg a napvilágot 1984-ben az ohiói Middletownban, de életében többször is nevet változtatott, ezzel párhuzamosan próbálva új fejezetet nyitni. Gyermekkora rendkívül nehéz volt: szülei elváltak, édesanyja kábítószer-függőséggel küzdött, és az otthoni környezet gyakran volt instabil, amelyet később memoárjában szegénység és bántalmazás jellemzett.
JD-t és nővérét végül anyai nagyszüleik vették magukhoz, akiket „Papaw” és „Mamaw” néven emlegetett. Bár ez a lépés stabilizálta életét, a nagyszülők környezete is hozott magával súlyos problémákat: Papaw alkoholista volt, és egy alkalommal Mamaw még fel is gyújtotta. Vance később nagyszüleinek tulajdonította, hogy erősebb erkölcsöket kapott, mint a deprivált környezetében élő társai, ami az amerikai álom narratívájának egyik alappillére lett.
Vance a nehéz gyerekkorból a Tengerészgyalogságba menekült, ahol harctéri tudósítóként szolgált. Ez a lépés jelentette az első külső erőt, ami segítette a kiszakadást. A katonai szolgálat után az amerikai katonákat segítő törvény támogatásával beiratkozott az Ohio State Universityre, majd felvételt nyert a rangos Yale Jogi Karára.
A Yale-en kezdte el írni a későbbi bestsellert, a Hillbilly Elegy: A Memoir of a Family and Culture in Crisis című könyvet. A memoár – melynek címe a „hegyvidéki paraszt” és a gyászének szavak összetétele – az Ohio rozsdaövezetében és Kelet-Kentucky dombjain töltött gyermekkorról, a fehér munkásosztálybeli amerikaiak válságáról szólt. A könyv hatalmas sikert aratott a 2016-os választások idején, és országszerte fontos társadalmi-politikai vitákat indított el.
A memoár bestseller sikere ellenére éles kritikákat is kapott. A bírálók szerint Vance túlságosan általánosítja az Appalache-vidék kultúráját, és figyelmen kívül hagyja a szegénység és a válság strukturális okait.
Vance álláspontja – miszerint a sikere alapvetően a morális választás eredménye, és ha mások is erkölcsösebben élnének, ki tudnának törni – azt sugallja, hogy a hillbillyk kultúrája erkölcstelen. Ez a megközelítés teljesen figyelmen kívül hagyja a szociológia tudományának eredményeit, amelyek azt mutatják, hogy a társadalmi problémák a társadalom szerkezetéből, a kilátástalanságból, az anyagi nehézségekből és a modernizáció okozta nehézségekből fakadnak, nem pedig az egyéni erkölcstelen döntésekből.
A kritikusok szerint az olyan egyéni sikertörténetek, mint Vance-é, pont a kivételek, amelyek megerősítik a szabályt: azok, akik kapnak valamilyen külső erőforrást (iskoláztatás, anyagi támogatás, katonai szolgálat), kiemelkedhetnek, de a többség, aki ott marad, benne is ragad a nyomorban. A moralizálás ráadásul káros is, mert helyettesíti a valódi, érdemi segítséget.
Vance élettörténetének politikai felemelkedése során is megmutatkozik az otthonból hozott trauma feldolgozatlansága. A kezdetben „Never Trump guy”-ként jellemezett Vance hirtelen Donald Trump támogatójává vált, amint világossá vált, hogy ez a karrier útja a Republikánus Pártban. Ez a pálfordulás nem feltétlenül az erős belső meggyőződést mutatja, hanem sokkal inkább az erős ambíciót és a hatalom megragadásának vágyát.
A memoárjában részletezett erőszak, trauma és megtorlás láncolata az elemzők szerint nem került feldolgozásra pszichológiai és szociológiai szinten. A gyanú szerint egy ilyen traumatikus háttérrel rendelkező politikai vezető sajnos nem megállítja az erőszak láncolatát, hanem továbbviszi azt.
Vance ma a millenniumi generáció első alelnöke, aki hatékonyan szólítja meg a magát vesztesnek érző fehér férfiak szavazói blokkját. Bár karrierje az amerikai álom felszínes meséjét ismétli, valójában egy szomorú történet arról, hogy az a szegénység és instabilitás, ahová az ember születik, feldolgozatlanul milyen mélyen meghatározhatja a politikai gondolkodást és a vezetési stílust.
Hallgasd meg a Hatalmas arcok JD Vance életéről szóló részét itt!
Mit őrzünk meg önmagunkból, amikor egy másik nyelvbe költözünk – és mit veszítünk el, ha feladjuk az anyanyelvünket? Máté Zita, Barcelonában élő szakértő családok százainak segít eligazodni a többnyelvű lét […]
