A Stanford Egyetem kutatói egy olyan beépített motorral és mesterséges intelligenciával felszerelt okoscipőt fejlesztettek, amely valós időben érzékeli az egyensúlyvesztést, és azonnal korrigálja a lépést. A rendszer a másodperc töredéke alatt avatkozik be, hogy megelőzze az idősebb generációk számára sokszor végzetes következményekkel járó eséseket.
A Stanford Egyetem Biomechatronikai Laboratóriumának kutatói egy olyan hordozható, boka köré rögzíthető robotikus okoscipőt (exoskeleton csizmát) alkottak meg, amely nemcsak passzívan figyeli a viselője mozgását, hanem aktív izomként avatkozik be a járásba. Az idősek esetében egyetlen rossz lépés vagy botlás súlyos csípőtáji törésekhez, hónapokig tartó rehabilitációhoz és az önállóság elvesztéséhez vezethet.
A hagyományos prevenciós eszközök – mint a járókeretek vagy a botok – csak támaszt nyújtanak, a stanfordi fejlesztés azonban magát a problémát, a mozgáskoordináció hirtelen megbomlását orvosolja. A technológia lelke egy folyamatosan tanuló mesterséges intelligencia és a cipőbe épített szenzorhálózat.
A rendszer másodpercenként számtalanszor elemzi a viselője lépéstempóját, a talajra érkezés szögét és a boka dőlését. Amikor az algoritmus egy apró, a normálistól eltérő biomechanikai változást érzékel – ami a botlás vagy az egyensúlyvesztés előszele –, azonnal jelet küld a vádlihoz rögzített apró motornak. A motor a mechanikus kábeleken keresztül a megfelelő irányba és erővel korrigálja a boka dőlésszögét, lényegében „helyreteszi” a lábat még azelőtt, hogy a gravitáció átvenné az uralmat, és az esés ténylegesen bekövetkezne.
A megoldás legnagyobb áttörése a személyre szabhatóság. A korábbi robotikus vázak (exoskeletonok) futópados tesztelést és hatalmas külső számítógépeket igényeltek. A mostani modell viszont a valós világban, a mindennapi séták során egyetlen óra alatt megtanulja viselője egyedi járásmintáját, így a beavatkozásai teljesen természetesnek és észrevétlennek hatnak.
A stanfordi okoscipő paradigmaváltást hoz az idősgondozásban és a rehabilitációban. Azáltal, hogy a technológia az esések utólagos kezelése helyett a megelőzésre fókuszál, drasztikusan csökkentheti az egészségügyi rendszerekre nehezedő nyomást. A mesterséges intelligenciával támogatott exoskeletonok hamarosan ugyanolyan hétköznapi, életmentő viselhető eszközzé válhatnak, mint napjainkban az EKG-t mérő okosórák, visszaadva az idősödő társadalomnak a biztonságos és önálló mozgás szabadságát.
Ha érdekel a Nature folyóirat tudományos cikke, itt találod >>>
Nézd meg a rövid videót a fejlesztésről!
Borítókép: StefanDahl / Canva Pro licenc alapján.
Tizenkét évvel egy tragikus baleset után egy holland férfi újra képes a saját lábán sétálni, miután svájci kutatók vezeték nélkül kötötték össze az agyát a gerincvelőjével. Ez a sci-fibe illő […]
