Nem készítünk olyan típusú műsort, amit nem élvezünk közben. Fontos, hogy legyen társadalmi hasznossága, érdekelje az embereket és az sem baj, ha valamiféle változást generálunk vele – Román Balázs, a Betone Studio kreatív producere podcastvilágról, Joe Roganről, és az irodalom pezsgőtablettájáról.
Az IAB Hungary Audion Munkacsoport vezetőjeként a te neved fémjelzi az első hazai podcast piackutatást 2021-ből. Mi változott azóta a podcastvilágban?
Nyilván minden médiapiacra érvényes, hogy folyamatosan változik. Különösen igaz ez az olyan fiatal médiaterületre, mint a podcast, hiszen egy kisgyereknél is lényegesebben gyorsabb a változás az első években, mint később. Ami biztosan gyorsan változott az elmúlt két évben, az a hallgatók száma. Amikor elvégeztük az első felmérést, akkor a heti rendszeres hallgatók 800 ezren voltak és 1,3 millióan hallgattak havi rendszerességgel podcastokat. Bár hivatalos új adataink majd 2023-ban, a következő kutatásnál lesznek, de az már biztosan látszik, hogy a heti rendszeres hallgatók száma növekedett, körülbelül egymillióan lehetnek.
Azóta új trend a podcast világban a videós formátum is. Nem veszélyezteti ez a műfaj intimitását?
A kettő nem kannibalizálja egymást. Mindig lesznek csak audio és audiovizuális tartalmak. A video egy másik közönséget húz be a podcast világba, így bővítve a fogyasztói kört. Az tény, hogy az audiomédia hallgatása egy intimebb szituáció, bensőségesebb, mint a videónál. Sokkal inkább érezzük sajátunknak, és nehezebben szakítjuk meg vagy kapcsoljuk ki azt a műsort, amit kizárólag audio formában fogyasztunk.
Ez részben azért van így, mert az agyunknak szüksége van arra, hogy képeket lásson, de amikor csak a fülünkbe duruzsoló hangot halljuk, akkor a képek a képzeletünkben születnek meg. Ezek képek pedig csak és kizárólag a miénk. Mint egy regény olvasása közben. A podcastok ezt a képzelőerőt mozgatják, így erősebb lesz a kapcsolatunk a tartalommal. A videónak is vannak előnyei, de nem lesz a sajátunk és nem fogunk hozzá ennyire kötődni. Egyéni mérlegelés kérdése, hogy egy adott műsortípusnál, érdemes-e videós formátumot is készíteni, avagy sem.
A Betone-nál mi alapján dől el a formátum és tartalom?
Az alapvetés az, hogy nem készítünk olyan műsort, amit nem élvezünk közben. Ezt az elején eldöntöttük. Volt pár szponzori megkeresés, amit nem is fogadtunk el, mert olyan műsorok gyártásával szeretjük tölteni az időt, amit jónak is gondolunk. Fontos, hogy legyen társadalmi hasznossága, érdekelje az embereket és az sem baj, ha valamiféle változást generálunk vele. Például ha ezeken a műsorokon keresztül, egy-egy előremutató gondolatot el tudunk ültetni a hallgatóink fejében.
Személy szerint te mit szoktál hallgatni?
Stílust tekintve elég jól reprezentálom a tömegízlést. Szeretem a jól megcsinált, professzionális, könnyen befogadható, de alapos munkával elkészített riportműsorokat, történetmesélős sorozatokat, elsősorban amerikai, ausztrál és brit podcasteket hallgatok.
A technika ennyire számít?
Arról tudok nyilatkozni, hogy nekem mi felel meg. Szerintem a jó podcastban, alapos a szerkesztői munka, profi hangú, jól beszélő embereket hallok és komplex audio élményt kapok, hangi alappal és sound design elemekkel megtámogatva. A podcast médiavilág nagy része egyébként nem ilyen. Sok a szerkesztetlen, kócosabb produktum a hazai és nemzetközi piacon és mégis népszerűek! Nézzük csak meg Joe Rogant! Szerintem ő most a legnépszerűbb podcaster a világon, annak ellenére, hogy 2-3 órás beszélgetései vannak, ami azért valljuk be, embert próbáló. A Betone műsoroknak megvan az a sajátossága, hogy az én ízlésem erőteljesen megnyilvánul bennük tehát mi törekszünk a professzionális hangra, hangminőségre de nagy hangsúlyt kapnak a sound design elemek és a zenei aláfestés is.
Podcast-tartalom. Ez a kifejezés manapság már senkinek nem idegen. De mi volt a motiváció, ami arra sarkallt titeket három éve, hogy fejest ugorjatok egy gyerekcipőben járó, szabályozatlan és szinte ismeretlen területbe?
Két történettel tudok erre válaszolni. Az első 2018 novemberében történt, megkeresett Hampuk Richárd, hogy szeretne egy gazdasági podcast műsort csinálni, mert magyar nyelven nem talált megfelelő színvonalút. Akkor az jutott eszembe, hogy te jó ég, olyan sok, és szerkesztetlen podcast van magyar nyelven – akkor még így volt – hogy én ebben nem szeretnék részt venni.
Azt találtam ki, hogy csinálok egy kutatást a podcast-médiapiacról az USA, Európa és Magyarország tekintetében, hogy érdemes-e egyáltalán ilyesmibe belevágni. A második történet 3 hónappal később van, ültem a nappalinkban az étkezőasztalnál, addigra már hetek óta , az amerikai podcast piacot elemeztem, és egyszer csak úgy éreztem, hogy Atya Úr Isten, egy kincses bányát találtam – megjegyzem Richárd segítségével – és ezt meg kell csinálni Magyarországon! De nem az a jó gondolat, hogy csinálunk egy profi gazdasági műsort, hanem kifejezetten egy podcastgyártó- és fejlesztő céget kell létrehozni sales house-al egyetemben. Arra jöttem rá, hogy itt egy zöldmezős terület van, egy szavanna! Mi pedig virágzó oázist, vagy egy dzsungelt csinálhatunk belőle! Ez volt az óriási hajtóerő, hogy végre építkezni lehet. 16 évig a médiában dolgoztam és mikor eljöttem, annyit biztosan tudtam, hogy nem akarok többet médiával foglalkozni. Azóta arra jöttem rá, hogy ennél jobban egyetlen médiaterületen sem éreztem magam és ez egyébként a mai napig is így van. Számomra a podcastvilág mindig, minden pillanatában tud izgalmat, érdekességet, kreativitási lehetőséget adni, ami fenntartja ezt az állapotot.
Azóta eltelt 3 év. Kész a dzsungel? Úgy alakul a piac, ahogy gondoltátok?
Megdöbbentően igen! Azt érzem, hogy volt létjogosultsága annak, amit akkor kitaláltunk. Egy példával szemléltetném: 2019 őszén meghívtak minket az Internet Hungary-re, ami hatalmas megtiszteltetés volt, mert nem volt sok előadó a témában. Ezzel szemben az idei Internet Hungary-n egy egész nap, csak a poscastekről szólt. Élmény volt látni, hogy amit mondtunk évekkel ezelőtt, az szakmai szinten is beért. Az alapvetések, amiket akkor megfogalmaztunk, azok most evidenciaként jelentek meg minden előadásban. És hogy van-e dzsungel? Az még nincs, a szavanna és a dzsungel közti állapotról beszélhetünk, de az építkezés elkezdődött és sok minden megvalósult. A piac épül, a szabályokat, kereteket megalkottuk, úgymond megrajzoltuk a pályát, ahol a játékosok játszani tudnak. Megcsináltuk az első magyarországi piackutatást, ami megadta a kereteket és létrejött az IAB-n belül az Audio Munkacsoport, de még sok teendő van.
Az őszi szezont egy úttörő műsorral indította a Betone Studio. Legalábbis itthon még nem volt ilyen típusú, verses podcast.
A Pont Elég podcast azért is különleges darabja a portfóliónknak, mert tulajdonképpen Hampuk Richárd producernek és a műsor házigazdájának, Orsós Lajosnak a barátságából született. Az én személyes szeretetem pedig a versek felé onnan indul, hogy a zenét is nagyon szeretem, és szerintem a vers, a zene és szövegírás örvendetes találkozása.
Régóta szerettünk volna valamilyen rövid, sokepizódos formátumot megvalósítani, többet össze is írtunk, de végül a verses valósult meg. Abból indultunk ki, hogy sokakat, a magukat okosnak gondoló – vagy egyébként tényleg művelt – emberek versértelmezgetése távolít el az irodalomtól. Mi egy olyan típusú műsort szerettünk volna, ami minden intellektuális, elemző mázat leszed, magát a művet teszi a középpontba és nem próbál okoskodni annak kapcsán. Azt szeretnénk, hogy minél több ember hallgasson verset, mert a szöveg önmagában is iszonyú erős és inspiráló tud lenni. Egy vers akár négy sorban is ki tud fejezni esszenciálisan fejlett gondolatokat, érzéseket, de akár gigantikus történeteket is. Olyan, mint egy pezsgőtabletta, amit beleraksz a vízbe és feloldódik. Ilyen a Pont Elég podcast.
Beindult az őszi szezon a Betone Studiónál, ugyanis rengeteg régi, új vagy épp megújult műsorunkat hallgathatjátok meg. Összeszedtük, mit érdemes a napsütésben, vagy az őszi szünet helyett hallgatni.
