Itt állítsd be, hogy a Betone az elsők között legyen a Google híreiben ›
Évtizedekig tartotta magát a megdönthetetlennek hitt biológiai dogma, miszerint a sejtfejlődés szigorúan egyirányú folyamat. Shinya Yamanaka kutató azonban megtalálta a sejtek „visszatekerő gombját”, bebizonyítva, hogy a specializálódott emberi sejtek mindössze néhány gén aktiválásával újra őssejtszerű, fiatal állapotba hozhatók.
Sokáig úgy gondoltuk, hogy a sejtek élete a fejlődésbiológiában olyan, mint egy meredek hegyoldalról leguruló kavics. Egy őssejt megszületik a hegy csúcsán, majd elindul lefelé, az idő előrehaladtával specializálódik – például bőr-, izom- vagy vérsejtté válik –, ellátja a feladatát, és végül kiöregszik. Ezt a folyamatot kőbe vésett szabálynak hittük: ha a biológiai kavics legurult, a gravitáció törvényei szerint nincs többé visszaút a csúcsra.
Ezt a paradigmát zúzta porrá Shinya Yamanaka japán kutató és csapata 2006-ban. Egy áttörést jelentő kísérletben felnőtt egerek kötőszöveti sejtjeit, a fibroblasztokat vizsgálták. Yamanaka azt feltételezte, hogy léteznie kell olyan genetikai „mesterkapcsolóknak”, amelyekkel a folyamat visszafordítható. Hosszú kutatás során sikerült azonosítaniuk négy kulcsfontosságú gént – ezeket ma Oct4, Sox2, Klf4 és c-Myc, összefoglaló néven Yamanaka-faktorokként ismeri a tudomány.
Amikor ezt a négy faktort bejuttatták a már specializálódott, érett sejtekbe, elképesztő dolog történt. A sejtek szó szerint „elfelejtették” korábbi identitásukat, maguk mögött hagyták az öregedéssel járó sejtszintű korlátokat, és biológiai értelemben visszafiatalodtak egy pluripotens, őssejtszerű állapotba. Ezekből a mesterségesen indukált pluripotens őssejtekből (iPS sejtek) pedig megfelelő körülmények között a szervezet szinte bármilyen más sejttípusa kialakíthatóvá vált. A felfedezés akkora tudományos földindulást jelentett, hogy Shinya Yamanaka 2012-ben – a kutatás publikálása után alig hat évvel – orvosi-élettani Nobel-díjat kapott érte.
Yamanaka felfedezésének lokális laboratóriumi és globális orvostudományi hatása felbecsülhetetlen. Bár az eljárás önmagában még nem jelenti azt, hogy varázsütésre megállíthatjuk a szervezetünk öregedését, a sejtek elképesztő rugalmasságának felismerése óriási távlatokat nyitott a jövő gyógyításában.
Egyrészt elegánsan megoldotta a regeneratív medicina egyik legsúlyosabb etikai dilemmáját. Korábban az őssejtkutatások legfontosabb bázisát a humán embriókból nyert sejtek adták. Yamanaka innovációjának köszönhetően ma már nincs szükség embrionális sejtekre, hiszen a páciens saját testi sejtjeiből is előállíthatók ezek a mindenes építőkövek. Mivel az így létrehozott szövetek genetikailag teljesen megegyeznek a beteggel, az esetleges beültetések során minimálisra csökken a kilökődés veszélye.
Másrészt az iPS-technológia alapjaiban forradalmasítja a gyógyszerkutatást. Képzeljünk el egy Parkinson-kórban szenvedő beteget. A bőréből előállított iPS sejtek segítségével a kutatók ma már egy biztonságos laboratóriumi Petri-csészében tudnak betegséggel érintett emberi idegsejteket növeszteni. Így valós időben, testen kívül figyelhetik meg a betegség mechanizmusát, és kockázatmentesen tesztelhetnek kísérleti gyógyszereket. A sejtek visszaprogramozása egyértelműen bebizonyította: a biológiai óránk talán ketyeg előre, de a tudomány már képes arra, hogy mikroszkopikus szinten visszatekerje a mutatóit.
Olvass a híressé lett japán tudós életéről könyvet!
Hallgass meg egy podcast epizódot róla!
Borítókép: cokada / Getty Images Signature, Canva Pro licenc alapján.