Egy fiatal informatikus, aki egy Rubik-kockába rejtett adathordozóval 1,7 millió titkos fájlt vitt ki az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség, az USA egyik legfontosabb hírszerző szervezete) rendszeréből, majd szembefordult a világ egyik legerősebb államával. Edward Snowden története egyszerre szól technológiáról, hatalomról, adatbiztonságról és arról a kérdésről, ami azóta is megosztja a világot: hős volt, aki feltárta a visszaéléseket, vagy törvényt sértő áruló, aki veszélybe sodorta saját hazáját?
Neve ma már összeforrt a „whistleblower”, vagyis a közérdekű visszaéléseket feltáró kiszivárogtató fogalmával. Egyetlen ember, aki szembement a világ egyik leggazdagabb, legerősebb és legnagyobb hadsereggel rendelkező országával, és legalább részben elérte, amit akart. Dokumentumai nyomán globális vita indult arról, meddig terjedhet az állami megfigyelés, és hol kezdődik az emberek magánélethez való joga.
Snowden nem kívülállóként érkezett a titkosszolgálatok világába. Gyerekkorát gyakorlatilag a nemzetbiztonság árnyékában töltötte: családjának több tagja is olyan munkakörökben dolgozott, ahol titkosított információkhoz fértek hozzá. Már fiatalon lenyűgözte a számítógépek világa, kilencévesen saját gépet kapott, tinédzserként pedig már az internet korai kultúrájának aktív résztvevője volt. A számítógép egy kiszámítható világot jelentett neki, ahogy később írta: „A számítógép türelmesen vár a parancsomra… kérdés nélkül teszi a dolgát.” Miközben a külvilág bizonytalan volt, a digitális térben kontrollt érzett.
Nem diplomák sora nyitotta ki előtte az ajtókat, hanem az autodidakta módon megszerzett tudása. Dolgozott biztonsági őrként, majd informatikai területen, később pedig bekerült a CIA-hoz, végül az NSA környezetébe is. Olyan rendszerekhez kapott hozzáférést, amikről a legtöbb ember csak a filmekből hallhat. Snowden szembesült azzal, milyen mértékű adatgyűjtés zajlik, és ezekből a metaadatokból nagyon részletes kép rajzolható ki bárkiről: ki kivel beszél, mikor merre jár, milyen kapcsolati hálóban él.
A világ 2013-ban Hongkongban ismerte meg a nevét. Egy hotelszobában találkozott újságírókkal, miközben tudta, hogy ha felfedi magát, elveszítheti a szabadságát, a karrierjét és akár a családját is. A történet filmszerű részletei szinte hihetetlenek: a Rubik-kocka mint titkos ismertetőjel, a szobafogságban töltött napok, az Oscar-díjas Citizenfour dokumentumfilm kamerái előtt zajló beszélgetések, majd a menekülés Hongkongból.
Snowden végül Oroszországban rekedt, ahol azóta is él. Kritikusai szerint egy autoriter állam segítségével menekült meg, támogatói szerint azonban egyszerűen nem maradt más lehetősége. A kérdés azóta is ugyanaz: lehet-e valaki szabadságjogi harcos úgy, hogy közben egy másik ország védelmét kénytelen elfogadni?
A Hatalmas Arcok epizódjából megismerhetjük a hongkongi menekülés kulisszatitkait, a családját hátrahagyó férfi személyes dilemmáit, valamint azt is, hogyan magyarázható pszichológiai szempontból, hogy valaki a saját biztonságát és kapcsolatait feláldozza egy általa fontosnak tartott ügyért.
Borítókép: Random Institute / Unsplash licenc alapján.
A legtöbben úgy gondolják, a harag elkerülhetetlen része az életnek, legfeljebb megtanulhatjuk kordában tartani. De mi van, ha a valódi megoldás nem az, hogy tízig számolunk vagy mélyeket lélegzünk…
