Címlap

Rakonczay Gábor: El kell indulni. Nincs megfelelő alkalom

2026.04.29.


Background
share close

„Mi történik, amikor az ember 75 napra teljesen egyedül marad a világ közepén, majd utána visszatér a zajba?” A Tribün legújabb adása nem egyszerű beszélgetés, hanem egy lassan csordogáló történet Rakonczay Gáborral, aki elképesztő és szélsőséges helyzeteket élt már át, és akinél a túlélés nem metafora, hanem napi valóság. Óceánátkelések, extrém expedíciók, teljes elszigeteltség, és egy állandó kérdés: mit kezd az ember önmagával, amikor semmi nem vonja el a figyelmét?

Rakonczay Gábor sosem gondol magára hősként, pedig a történetei messze túlmutatnak a hétköznapi kereteken. Nemrég jelent meg 42 című könyve, ami a szintén 42 névre keresztelt hajóján írt bejegyzéseit dolgozza fel. A sportoló 2025-ben 75 nap és 10 óra alatt átkenuzta az Atlanti-óceánt a Kanári-szigetektől Antigua és Barbudáig. Az expedíció egyben egy visszatérés történet is, hiszen Gábor tizenkét éve egyszer már átevezte az Atlanti-óceánt, de az a kaland kis híján tragédiával végződött. Mégis újra nekivágott, és egykori hajót átépítve ismét vízre szállt. Nem rekordot akar dönteni, hanem újraértelmezni ugyanazt a helyzetet csak most felkészültebben, tisztábban, máshonnan nézve.

A beszélgetés egyik legerősebb pillanata, amikor Gábor felidézi, hogy egy ilyen úton mennyire leegyszerűsödik minden. Nincs telefon, nincs zaj, nincs kifogás – csak a víz, a szél meg persze saját maga. Ilyenkor jön ki igazán, hogy mennyire képes az ember együtt élni a saját gondolataival. A kényelem és a korábbi problémák eltörpülnek amellett, hogy az egyetlen cél a túlélés.

Miközben Gábor mesél, egyre világosabbá válik, hogy számára ezek az utak nem a nagy teljesítményekről szólnak, hanem sokkal inkább arról, hogy az ember mennyire tud átalakulni közben. Mint mondja, egy óceánátkelés nem ugyanaz az emberrel indul és ér véget, és pont ez a változás a valódi cél. A fizikai kihívás csak egy eszköz ahhoz, hogy kiderüljön, mi marad, ha az ember körül tényleg minden eltűnik.

Az epizód nem csak extrém helyzetekről szól. Rakonczay arról is beszél, hogyan torzítja a mai világ a gondolkodásunkat: a gyors sikerélmények, a közösségi média, a „minden azonnal kell” logikája szerinte sokakat letérít a hosszú távú útról. Úgy látja, nem az a probléma, hogy a világ felgyorsult, hanem hogy eközben eltűnik a türelem, ami nélkül a valódi építkezéshez lehetetlen.

Sok kiemelni való üzenet van, most kettőt emelnék ki: nem az nyer, aki mindig motivált, hanem az, aki akkor is elindul, amikor nincs kedve. Gábor a balsiker fogalmát is máshogy értelmezi: szerinte a kudarc nem az, ha valami nem sikerül, hanem az, ha meg sem próbáljuk.Hogyan készül több száz kilométeres futásokra és extrém versenyekre? Mi történik a fejében a teljes kimerülés határán, és hogyan lehet egyensúlyt tartani a teljesítménykényszer, a célok és a belső motiváció között? Hallgasd meg a teljes Tribün epizódot!

Rate it
Előző bejegyzés