A Kossuth-nótákat minden gyerek ismeri. Az is természetes számunkra, hogy nincs olyan település, ahol ne lenne utca-vagy tér elnevezve róla, arcképe pedig politikai rendszerektől függetlenül mindig ott figyel valamelyik bankjegyen. Kossuth Lajos nem csupán a magyar történelem kiemelkedő alakja, hanem a nemzeti emlékezet egyik legnagyobb bálványa. Bár a reformkor, a 48/49-es forradalom és szabadságharc bővelkedett kimagasló egyéniségekben, az ő hatásával senki sem versenyezhet.
Ebben az epizódban Winkler Nóra beszélget Katona Csaba történésszel, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársával, a XIX.-és XX. századi művelődés-és társadalomtörténet kutatójával.
“A politika mindig azt emeli ki a történeti figuráról, ami neki fontos.”
Kossuth a köztudatban leginkább a levert, de ennek ellenére is dicsőséges szabadságharchoz kötik emlékét. Történelmünkben azonban korántsem ő az egyetlen, aki a nemzeti függetlenségért harcolt és elbukott – más körül mégsem alakult ki olyan erős és máig ható kultusz, mint körülötte.
“A történész elsődleges feladata megérteni, hogy az ember miért viselkedett így. “
Kossuth már életében is körülrajongott alakja volt a közéletnek és már a szabadságharc előtt bálványozott figura volt. Nem csak az utókor, saját kortársak is őt azonosították a jogegyenlőségen alapuló polgári Magyarország és a modern magyar nemzet létrejöttével. Ezt a hatalmas történelmi teljesítményt tehát nem csupán a szabadságharc vezéreként érte el – hanem olyan rendkívüli államférfiként, aki felszabadította a nem szabadokat, felszámolta saját kiváltságos nemesi osztályát, valamint az elsők között mert szembenézni azzal a ténnyel, hogy Nagy-Magyarországon a nem-magyarok bizony többen vannak, mint a magyarok.
Kossuth Lajos nem volt földre szállt szent, sem nem tévedhetetlen próféta. Hús-vér ember volt, aki hibázott és tévedett olykor, mint bárki más. Az azonban ettől függetlenül tagadhatatlan, hogy modern kori történelmünkben teljesítménye nem csak egyedülálló és kiemelkedő, hanem az utókor számára kifejezetten meghatározó jelentőségű.
1890-ben torinói száműzetésében készült az első ismert magyar nyelvű hangfelvétel egy fonográf segítségével. Akkor azt mondta, hogy a “A világ bírája a történelem”. És ebben semmiképpen sem tévedett.
Amiről még a beszélgetés szól:
1847-ben született Makón egy zsidó kereskedő-családban. miután apja halálát követően a család elszegényedett, elhatározta, hogy katonának áll. Próbálkozott a francia idegenlégiónál és a brit gyarmati erőknél is, de gyenge látása […]
