Mit jelent úgy felnőni, hogy az ország egyik leggazdagabb családneve áll mögötted, és mégis a nulláról akarsz építkezni? Csányi Gabriella vállalkozó szerint a válasz nem a bizonyítási kényszerben, hanem a felelősségérzetben rejlik.
Gabriella öt éves volt, amikor a Csányi Alapítvány elindult, ez az egyik legnagyobb olyan magánalapítvány, ami hátrányos helyzetű gyerekek kísér végig egy egész életpályán. Innen hozza azt a gondolatot, hogy a pénz önmagában kevés. „A rendszerszintű problémákat nem lehet csak pénzzel megoldani” – mondja. A támogatás lehet gyors segítség, de ha nincs mögötte közösség, tudás és hosszú távú figyelem, akkor hamar elfogy a hatása.
Ez a szemlélet nemcsak a civil világban, hanem az üzletben is vezérli Gabriellát. Négy év alatt hat vállalkozást indított, mégsem a családi cégbirodalomban keresi a helyét. Tudatos döntés: végig akar menni azon az úton, amiken más vezetők is. Meg akart tanulni hibázni, delegálni, és megtapasztalni azt, milyen a versenyszférában név és háttér nélkül helyt állni. „Akkor tudok majd felelősen vezetni, ha én is átmentem azokon az akadályokon” – mondja.
Saját tanácsadó cégében sem a klasszikus önéletrajzok érdeklik. Van a csapatban gyerekpszichológus, alapítványi alumni, kreatív gondolkodó – azaz olyan emberek, akik empatikusan képesek diagnosztizálni egy szervezet valódi problémáját. Mert a legtöbb válság szerinte nem a stratégián, hanem a kommunikáción csúszik el.
Gabriella a kritikát kifejezetten kedveli – de csak akkor, ha az nem személyeskedő. A nyilvános kommenteket kizárja, a közvetlen környezet konstruktív visszajelzését viszont beépíti. A családjában sincsenek hangos viták, inkább kölcsönös tisztelet és tudatos távolságtartás a külső zajtól.
Hosszú távú célja nem pusztán egy sikeres tanácsadó cég. Olyan kezdeményezést szeretne létrehozni – terméket vagy szolgáltatást –, ami mérhetően javít emberek életén. „Nem a profit az első” – mondja, de nem idealistán: egy cégnek nyereségesnek kell lennie. A kérdés az, lehet-e ezt úgy csinálni, hogy közben nem ártunk másoknak vagy a környezetnek.
Az ő válasza: igen. De ehhez tudatos döntések, empatikus vezetés és az a fajta belső fegyelem kell, amely nem a névből, hanem a munkából építkezik. A vagyon lehet indulótőke, a hitelességet viszont minden nap újra kell termelni. Gabriella mindig is próbált kilépni apja, Csányi Sándor árnyékából, saját vállalkozásokat indított el. Vallja, hogy vissza kell adni abból a vagyonból, amit most élvez, és amit egyszer örökölni fog. De hogyan lehet erre tudatosan készülni? Miért akar maradandót alkotni? Miért mondja azt, hogy a rendszerszintű problémákat csak pénzzel, nem lehet megoldani? Ha érdekelnek a válaszok,kattints ide!
Az örökség nemcsak vagyonban mérhető, hanem hatalomban, kapcsolatokban és globális befolyásban is. A Lee család története pontosan ezt bizonyítja…
